TDK

Társtémavezető: Dr. Gasznerné dr. KOrmos Viktória

Napjainkban mind a depresszió, mind pedig az elhízás népbetegségnek számít, melyek hosszútávú szövődményei halálhoz vezethetnek. A centrális projekciójú Edinger-Westphal mag (cpEW) szerepe a stressz-válasz regulálásában és a hangulatzavarokban tudományosan is alátámasztott. Ismert, hogy ezen agyterületen a táplálékfelvétel szabályozásában szerepet játszó több hírvivő és azok receptorai is kifejeződnek, azonban a pontos funkcionális összefüggés a táplálékfelvétel és a stressz válasz lokális szabályozásában máig ismeretlen. A cpEW mag ilyen funkciójának megértése patkánymodellben új utat nyithat a depresszió és az elhízás kapcsolatának megértéséhez és azok terápiájához. A TDK munka célja, a fent említett összefüggések tisztázása, a funkciók megértéséhez szükséges morfológiai és kísérleti munka elvégzése.

Az urocortin1 neuropeptid a corticotropin releasing factor peptidcsalád tagja, és fő kifejeződési helyén az Edinger-Westphal magban számos modellben láttuk a sejtek aktivitás változását. A téma célja, hogy a mag működését jobban megismerjük különféle stresszmodellek hatásának tanulmányozása illetve amag összeköttetéseinek feltérképezése révén. 

Egyre nagyobb az igény az emberi teljesítőképesség határait befolyásoló biológiai időzítő mechanizmusok ismerete iránt. A 24 órás periódusú (cirkadián) biológiai óra perc pontossággal jelezheti előre a napi szokásos igénybevétel idejét, mely hasznos a viselkedési mintázatok, szervrendszerek mőködésének optimalizálásához. A cirkadián óra molekuláris összetevői egyetlen sejtben megtalálhatók. A sejtműködést meghatározó gének 90%-a szabályos 24 órás ritmusban aktiválódhat, mely számos élettani változón nyomonkövethető. Újabban igazolták, hogy a cirkadián óra megváltozott működése szerepet játszhat népbetegségek kialakulásában (hangulatbetegségek, daganatok, elhízás), vagyis a sejtműködés időzítési zavara önmagában rizikótényező. A sejtszintű órák molekuláris hangolásáért felelős idegi és hormonális szabályozás ismerete új távlatot nyithat számos életmódbetegség megelőzésében, vagy kezelésében.

Társtémavezető: Dr. Lengyel Zsuzsanna

2007-ben az ENSZ egészségügyi világszervezete a „valószínűleg rákkeltő tényező” kategóriába (UVB sugárzás, ólomvegyületek, nitrozourea vegyületek kategóriája) sorolta a váltóműszakot, mely egy 2009-es tanulmány becslése szerint a Föld lakosságának 20%-ának életmódját, egészségét befolyásolja. Az ilyen munkarendben élők szervezetében a 24 órás periódusú (cirkadián) biológiai óra képtelen a sejtműködést a folyamatosan változó környezeti ciklusokhoz igazítani. Mivel alapesetben a génjeink akár 90%-a is szabályos napszaki ritmusban aktiválódik – ilyenek a sejtosztódást szabályozó kulcsfontosságú génjeink is-, a sejtműködés időzítési zavara védtelenebbé teszi sejtjeinket a rákos elfajulással szemben. Számos daganatféleségről kiderült, hogy a molekuláris órája szöveti szinten alulműködik a nem daganatos szövetrészekhez viszonyítva. A szervekben működő sejtszintű órák szöveti hangolásáért felelős kitüntetett szabályozómechanizmusok feltérképezése ezért új távlatot nyithat számos daganatos betegség megelőzésében és kezelésében.

A nucleus paraventricularis hypothalami (PVN) corticotropin releasing hormon tartalmú neuronok szerepe már jól ismert a stressz szabályozásában. Ahogyan az is hogy a sejteket mely magok/almagok és corticalis látják el efferensekkel. Az azonban már kevésbé ismert, hogy pontosan milyen típusú neuronok a leírt sejtek (neuropeptid tartalom). Így vizsgálataink arra irányulnak, hogy feltérképezzük (pályajelölő módszerekkel) a PVN-t közvetlenül beidegző agyterületeket (pl.: amygdala, nucleus interstitialis striae terminalis, prefrontalis cortex) és leírjuk a neuronok típusát, valamint lehetséges szerepeit.

Társtémavezető: Dr. Fülöp Balázs Dániel

Eddigi kutatásaink során az endogén PACAP-nak a belső fülben betöltött szerepét vizsgáltuk. A belső fül szőrsejtjeinek károsodását jelző intracelluláris Ca2+-kötő fehérje-szintemelkedést mértük normál körülmények között, valamint ototoxicus modellünkben, ahol kanamycint, egy aminoglikozid antibiotikumot használtunk károsító tényezőnek. Most indulnak kutatásaink, amelyekben funkcionális teszteket végzünk, továbbá az exogén PACAP hatásait is vizsgáljuk a fent említett ototoxicus modellünkben. Ezen felül tervezzük a morfológiai kutatások folytatását is, a c-fos fehérje expressziós mintájának változását fogjuk kimutatni a hallópálya különböző területein.

Társtémavezető: Dr. Opper Balázs

A PACAP (hypophysis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid) sejtvédő hatású neuropeptid. Számos perifériás szervben bizonyították már védő szerepét. Kutatásunk célja a PACAP bélsejteken kifejtett hatásainak vizsgálata. Kísérleteink során vizsgáljuk a PACAP hatását különböző in vitro modellekben.

Társtémavezető: Dr. Polgár Beáta

Kutatócsoportunk bizonyította a PACAP jelenlétét az anyatejben, melyben 5-20-szor magasabb immunreaktivitás mérhető, mint az ugyanazon édesanya vérplazma mintáiban. Jelenleg is folynak a PACAP vizsgálatok különböző tejmintákból. A PACAP pontos szerepe az anyatejben nem ismert. Szerepe lehet az újszülött fejlődésében, fontos immunmoduláló hatása lehet, szabályozhatja az emlőmirigy növekedését a szoptatás során, illetve a hipofízis/hipotalamusz szintjén is szabályozhatja a folyamatot. A PACAP szerepének bizonyítására, normál és tumoros humán emlősejteken vizsgáljuk a PACAP antiapoptotikus hatását oxidatív stresszel szemben. Ezen felül vizsgáljuk a PACAP hatását terminális differenciációt mutató HC11 egér emlő sejteken. 

Társtémavezető: Dr. Jüngling Adél

 A hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) egy multifunkcionális neuropeptid, amely neurotrofikus és neuroprotektív hatással rendelkezik. Munkacsoportunk korábban kimutatta az exogén PACAP védő hatását különböző neurodegeneratív kórképeket (Parkinson-kór, Huntington-kór) modellező állatkísérletes modellekben. Jelen kutatásunk célja az endogén PACAP hatásának vizsgálata vad típusú és PACAP-génhiányos egerekben indukált Parkinson-kór modellben, amit a subsatntia nigra féloldai roncsolásával hozunk létre.

Társtémavezető: Dr. Csutak Adrienn

A protektív hatás funkcionális vizsgálata a mechanonociceptív küszöb dinamikus plantáris eszteziométerrel, valamint Randall-Selitto teszttel történő meghatározásával és a cold allodynia mérésével. A diabetes által kiváltott szövettani elváltozások vizsgálata immunhisztokémiai módszerrel perifériás idegen és gerincvelőn. Elektronmikroszkópiás és molekuláris biológiai vizsgálatok végzése.

A prefrontalis cortex fontos szereppel bír a stressz kialakulásában. Részt vesz mind a negatív feedback kialakításában, mind pedig a stressz válasz megindításában. Bár kapcsolatrendszere is ismert, az kevésbé köztudott hogy milyen neuronok és hogyan vesznek részt pontosan a visszacsatolásban. Ezekben a kísérletekben a stressz által okozott corticalis (receptorok, és kapcsolataikat) eltéréseket vizsgáljuk, hogy kideríthessük, milyen neuronok vesznek részt a stressz szabályozásában és hogyan változtatják meg működésüket stressz során.  

Társtémavezető: Dr. Váczy Alexandra

Célunk a manapság leggyakrabban látáskárosodáshoz vezető betegségek patomechanizmusának minél részletesebb megismerése, lehetséges új terápiás támadáspontok feltérképezése. A retinakárosodás vizsgálatához különböző egérmodelleket használunk a károsodás típusától függően. A modell létrehozását követően optikai koherencia tomográfiával (OCT) vizsgáljuk a retina különböző rétegeit, amely a klinikai gyakorlatban is elterjedten alkalmazott képalkotó eljárás. Funkcionális vizsgálatok végzésére is lehetőség van elektroretinográfiával (ERG). A retinák izolálása után molekuláris biológiai módszereket is alkalmazunk, mint immunhisztokémiai vizsgálatok vagy Western blot analízisek.

Az életkor előre haladtával alkalmazkodóképességünk a stresszhelyzetekben változik. Aktivációs (Immediate early genes’ products) markerjelölések révén a stressz által kiváltott idegsejt aktiváció szövettani metszetben vizsgálható. A kutatás célja annak feltérképezése, hogy mely agyterületek hogyan változtatják meg működésüket az életkor függvényében akut és krónikus stressz hatására. Illetve mely életkorban mely agyterületek a legérzékenyebbek. Így betekintést nyerhetünk, hogy mely életperiódusokban vagyunk legjobban kitéve a stressz által kiváltott kórképeknek (pl.: hangulatzavarok).

A nucleus interstitialis striae terminalis rengeteg al-magból felépülő szerkezet, mely az amygdala egyik legfőbb kimenetét képezi a diencephalon (hypothalamus) felé. Vizsgálataink arra irányulnak, hogy a kevésbé feltérképezett, de annál fontosabb szereppel bíró magcsoportok neuronjait térképezzük fel (peptid tartalom: (CRH, Enk, NPY,…), gátlós és serkentő neuronok) és felmérjük azok lehetséges szerepét akut és krónikus stressz folyamatok szabályozásában.

Társtémavezető: Dr. Faluhelyi Nándor

A vena azygos a legtöbb tankönyv leírása alapján a diaphragma átfúrását követően a gerinc jobb oldalán fut a mediastinum posteriusban, míg az arcus v. azygossal a v. cava superiorba nem ömlik. Mind a radiológiai mind az anatómiai gyakorlatban viszont ezzel szemben középvonali, illetve bal oldali lefutást látunk gyakrabban. A Gray’s Anatomy ezt az általunk látott anatómiai situst a v. azygos leggyakoribb variációjaként írja le. Korábbi kutatásokkal egyetértésben, miszerint gyermekben a v. azygos mindig jobb oldalt található, de idősebb korban gyakori a középvonali vagy bal oldali elhelyezkedés, azt feltételezzük, hogy a vena azygos az élet előrehaladtával tevődik át a jobb oldalról először középvonali, majd bal oldali pozícióba. Az irodalom erre nézve azonban elég szűkös és nem megalapozottak a hipotézisek, illetve az okok sem egyértelműek. Nem volt még erre vonatkozóan az életkor és egyéb tényezők figyelembevételével készült átfogó vizsgálat. Ezért munkacsoportunk az alábbi célkitűzéseket fogalmazta meg:

· a v. azygos lefutásának vizsgálata az életkor, a nem és a mediastinumot, illetve gerincet érintő rendellenességek függvényében az Orvosi Képalkotó Klinika adatbázisában szereplő CT és MR felvételeken

· kiegészítésként az Anatómiai Intézet cadaverein (20 férfi és 20 nő) a v. azygos teljes lefutásának boncolása és pozíciójának meghatározása

Társtémavezető: Dr. Pétervári Erika

Számos idegrendszeri érintettséggel járó kórképről  (depresszió, anorexia nervosa, pánikbetegség stb.), tudjuk, hogy gyakrabban jelentkeznek bizonyos életszakaszokban. A központi idegrendszerben kifejeződő neuromodulatorként működő neuroeptidek szerepe régóta ismert és vizsgált kérdés. Kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy állhat-e az életkorral összefüggő neuropeptid expresszió változás részben e betegségek jellegzetes korcsoport beli halmozódásának hátterében. 

Társtémavezető: Dr. Fülöp Balázs Dániel

A munka célja az anatómia és határterületi tudományok összefüggéseinek vizsgálata, különös tekintettel a modern technika alkalmazási lehetőségeire. További cél még innovatív ötletek megvalósítása mind az oktatásban mind a kutatásban.

A TDK munka során egyrészt lehetőség nyílik olyan preparátumok készítésére, amik az oktatásban felhasználhatóak. Másrészről a boncolás és preparálás alatt jobban megtanulható és átismételhető az anatómia. A későbbi klinikai tanulmányoknál (főleg sebészet, traumatológia, radiológia) fontos és jól hasznosítható kézügyesség és három dimenziós látásmód szerezhető. A boncolás során felfedezett esetleges anatómiai variációk, rendellenességek összegyűjtése, feldolgozása segítheti a sebészeti beavatkozások és a sebészeti anatómia pontosítását.

Társtémavezető: Dr. Opper Balázs

A TDK munka keretein belül különböző anatómiai struktúrák variációit: artériák, vénák, idegek lefutását, szervek méreteit és elhelyezkedését elemezzük képalkotók (CT, MR, ultrahang stb.) segítségével.  A hallgatók elmélyíthetik anatómiai tudásukat, illetve betekintést nyerhetnek a radiológia alapjaiba. A kutatómunka során lehetőség lesz az adott képletek boncolására is

Az Edinger-Westphal mag peptiderg idegsejtjeinek kapcsolatai egyéb
(peptiderg) rendszerekkel

A PACAP (hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid) egy neuropeptid, amely mind a központi idegrendszerben, mind a perifériás szervekben számos szabályozó funkcióval bír. Az általunk választott vizsgálandó terület, a szájüreg, egy olyan része a szervrendszernek, ahol a mikróbák diverzitásával kell megküzdeni az immunrendszernek, a PACAP antiinflammatorikus és immunrendszert segítő hatása elengedhetetlen lehet. A mostani kísérletünk során igyekszünk felmérni, hogy a PACAP-hiány vagy csökkent szintje milyen mértékben folyásolja be a proteom és mikrobiom összetételét a nyálban, amely esetleg egyes betegségek biomarkere is lehetne. Szeretnénk megvizsgálni, hogy a bélhez asszociált limfoid szövetekben (GALT) a PACAP-hiány miként befolyásolja lokálisan az immunrendszer működését. Ezt az immunsejtek felszínén kifejeződő immun checkpoint molekulák expressziójának vizsgálatával, valamint a sejtek aktivációjának és citotoxicikus aktivitásuknak mérésével kívánjuk megvizsgálni.

A corticotropin releasing hormon (CRH) szerepe jól ismert a stressz tengely szabályozásában. Az is köztudott, hogy neuropeptidként részt vesz a magasabb szintű stressz szabályozásban is. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a CRH mellett az Enkephalin (Enk) is nagy jelentőséggel bír, sőt e két peptid sokszor ugyanazon neuronokban fordul elő. Célunk az, hogy vizsgáljuk és összehasonlítsuk a CRH és Enk rendszer működését és különbözőségét különféle stressz modellekben.

Társtémavezető: Dr. Füredi Gábor

A kardiopulmonális újraélesztés követendő technikáját jól deklarált nemzetközi ajánlás részletezi. A téma rendkívüli fontosságára tekintettel azonban folyamatos vizsgálatok zajlanak annak érdekében, hogy a sikeresség tovább növelhető legyen. A vizsgálatok az elvi lehetőségek feltérképezésén túl állatkísérletes modelleket is használnak. A munka során patkánymodellek segítségével vizsgálható a keringésmegállás, és a sikerességet befolyásoló tényezők.

Társtémavezető: Dr. Gaszner Balázs

A corticotrophin-releasing hormone (CRH) és egyéb neuropeptidek vizsgálata rotenon indukálta Parkanson-kóros patkányokban, illetve human Parkinson-kóros post-mortem mintákon

Társtémavezető: Dr. Atlasz Tamás

A 2-es típusú cukorbetegségben (T2D) szenvedők száma az évek során az elhízás miatt megnőtt. A diabéteszes retinopátia (DR) a diabetes mellitus leggyakrabban előforduló mikrovaszkuláris szövődménye, mely elváltozás továbbra is a vakság egyik vezető oka. Napjainkban az anti-VEGEF terápia kiemelkedő klinikai kezelési stratégia a DR kezelésénél. Azonban ez csak a betegség késői szakaszában hatásos, és sok beteg nem reagál erre optimálisan. A testmozgás a cukorbetegség kezelésében költséghatékony, kiegészítő terápiának számít. A testmozgás előnyeit azonban a diabéteszes retinopátiában szenvedő betegek esetében nem állapították meg az igen gyakori üvegtesti bevérzések szövődményeinek megjelenése miatt, amelyeket a nem optimális fizikai aktivitás súlyosbíthat. Kutatócsoportunk közel 10 éve foglalkozik különböző retina degenerációs modellek in vitro és in vivo tanulmányozásával, ahol többször is sikeresen igazoltuk a hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) kezelések antiapoptotikus, gyulladásgátló és antioxidáns hatását. A PACAP neuroprotektív hatása 1-es típusú cukorbetegségnél a DR-ban is alátámasztott, ahol növelte a retinális neuronok túlélési arányát. A tanulmányunk célja egyrészt az exogén PACAP szerepének vizsgálata a diabéteszes retinopátia állatmodellében 2-es típusú cukorbetegség esetén. Vizsgálni kívánjuk a PACAP és receptorainak (különösen a PAC1) szerepét. Másrészt szeretnénk optimalizálni egy olyan fizikai aktivitás protokollt is, amely a PACAP kezelés mellett integrált terápiaként lenne alkalmazható a T2D által kiváltott DR tünetek késleltetésére vagy annak csökkentésére.

Társtémavezető: Dr. Gasznerné dr. KOrmos Viktória

A szövetek, sejtek funkcionális változásaira a bennük kifejeződő mRNS molekulák és az azok által regulált fehérjék vizsgálata révén is bepillantást nyerhetünk. Ultraszenzitív in situ hibridizációs (RNAscope) technika segítségével sejtszinten akár egyedi molekula detektálásra is lehetőség van. Immunszövettani módszerekkel is kombinálható technika, így mRNS és fehérje szinten is vizsgálhatók és kvantitálhatók a változások konfokális mikroszkópia segítségével akár ugyanazon szövetben, sejtben is.

A munkacsoportban elsősorban a hangulatzavarok funkcionális neuromorfológiáját vizsgáljuk ezekkel a technikákkal, de a módszer egyéb kutatási területeken is használható lehet szöveti, vagy sejt szintű génexpresszió és fehérje tartalom változás vizsgálatára.  

Társtémavezető: Dr. Gaszner Balázs

A nucleus arcuatus és az area hypothalamica lateralis területén kifejeződő neuropeptidek szerepe jól is mert a táplálékfelvétel és az energiaegyensúly szabályozásában. A hangulatzavarok, mint a major depresszió, gyakran együtt járnak az energia egyensúly változásával (pl. étvágytalanság vagy éppen túlzott étvágy, fogyás vagy ezzel ellentétben, testtömeg-gyarapodás). Ezek a gyakran ellentétes előjelű változások neurobiológiai háttere jórészt ismeretlen. A projekt célja, hogy funkcionális morfológiai módszerekkel mRNS és fehérje szinten vizsgáljuk a főbb hypothalamikus orexigén és anorexigén peptiderg rendszerek működését a hangulatzavarok állatmodelljeiben.

Társtémavezető: Dr. Keresztes Dóra

Traumás sérülések kapcsán szükségessé válhat a helyszíni amputáció. A témában nincs az eszközhasználatot illetően bizonyítékokon alapuló guide line. A TDK téma célja az egyes eszközök hatékonyságénak összehasonlítása.

Társtémavezető: Dr. Jüngling Adél

A PACAP (hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid) egy neuropeptid, amely nagy mennyiségben található meg a központi- és perifériás idegrendszerben egyaránt. Komplex szerepet játszik a sejtkárosító hatások és neurodegeneratív betegségek elleni védelemben. Neuroprotektív hatását leírták Parkinson kór, Huntington kór és Alzheimer kór modellekben in vitro és állatkísérletes modellekben egyaránt. Célunk, hogy összehasonlítsuk a különböző korú, különösen az idős (1,5 éves) PACAP génhiányos és vad egerek szövetei és szervei közti különbségeket. Ehhez különböző szövettani festéseket, immunhisztokémiai és molekuláris biológiai módszereket használunk. A morfológiai különbségek felderítése mellett az állatokon magatartás teszteket is végzünk.

Nemek közötti és ösztrusz cikluson belüli különbségek vizsgálata a stresszre adott válaszreakcióban a depresszió rágcsálómodelljében.

Jól ismert, hogy egyes egyének a stresszhatásnak jól ellenállnak, míg mások nem tudnak alkalmazkodni, mely a hangulati állapotuk  megváltozásához, szorongáshoz, és depresszióhoz vezethet. Ebben a projektben azt vizsgáljuk, hogy a hangulatszabályozásban fontos szerepet játszó neuropeptiderg rendszerek, mint a corticopin-releasing hormon és analógjai az urocortinok miként járulhatnak hozzá az egyéni érzékenységhez. Kísérleteinkhez krónikus stresszmodelleket, viselkedési teszteket végzünk rágcsálókban, majd immunszövettani és in situ hibridizációs technikákkal vizsgáljuk az agyban fellépő változásokat.

Társtémavezető: Dr. Atlasz Tamás

Az uveitisz a vaksághoz vezető szembetegségek között az ötödik helyen áll. A kórkép a szem súlyos belső gyulladásával jár, ami sokszor a szövetek (cornea, retina, érhártya) maradandó károsodását eredményezi. Bakteriális endotoxin (lipopoliszacharid) gyakran felelős ennek a betegségnek a kialakulásáért, amely közvetlenül vagy közvetve sérülés révén okozza a szem fertőzését. Jelenleg terápiás eljárásként szteroid tartalmú gyógyszereket alkalmaznak, melyek mellékhatásként tartós szemnyomás-emelkedést és zöldhályog kialakulását eredményezhetik. Kutatócsoportunk az anti-inflammatórikus hatásokért felelős PAC1 receptor védő szerepét kívánja vizsgálni különböző neuroprotektív farmakonok alkalmazásával baktérium indukálta uveitis emlős modelljén, mint egy lehetséges új target a betegség kezelésében.

Társtémavezető: Dr. Váczy Alexandra

Kísérletünk célja a különböző neuropeptidek retinoprotektív hatásainak vizsgálata. Bilaterális carotis communis lekötéssel (BCCAO) előidézett ischemias retinakárosodást vizsgálunk patkányokon. A műtétet követően az állatok szemébe, intravitreálisan különböző neuropeptideket (PACAP fragmensek, glucagon, secretin) juttatunk be, majd vizsgáljuk az esetleges retinoprotektív hatásukat. A klinikai felhasználás azonban ilyen formában nehezen kivitelezhető, ezért kísérleteink kiegészülnek a PACAP szemcsepp esetleges therapiás alkalmazhatóságára is. A másik vizsgálni kívánt téma a szemészetben viszonylag gyakori retinaablatio, melyet intravitreálisan bejuttatott hyaluronsavval idézünk elő, és vizsgáljuk a PACAP esetleges védő hatását, mind intravitreálisan, mind szemcsepp formájában. A kezelést követően szövettani feldolgozással vizsgáljuk a retina vastagságában és szerkezetében bekövetkező változásokat.

Társtémavezető: Dr. Rivnyák Ádám

A PACAP (hipofízis adenilát cikláz aktiváló polipeptid) egy neuropeptid, amely komplex szerepet játszik a sejtkárosító hatások és neurodegeneratív betegségek elleni védelemben. Neuroprotektív hatását leírták Parkinson kór, Huntington kór és Alzheimer kór modellekben in vitro és állatkísérletes modellekben egyaránt. Célunk e hatások hátterében meghúzódó protein expressziós különbségek vizsgálata PACAP génhiányos és vad egerek különböző agyterületei között. Ehhez egy    tömegspektrometriás képalkotási technikát, a MALDI Imaging-et használjuk, mellyel közvetlen proteomikai vizsgálatot végezhetünk szövettani metszetek felszínéről. Az eredmények megerősítéséhez folyadékkromatográfiás-tömegspektrometriát és immunfluoreszcens festést használunk.

Társtémavezető: Dr. Atlasz Tamás

A koraszülött retinopathia (ROP) a koraszülöttek látását súlyosan károsító kórkép, mely potenciálisan akár vaksággal is járhat. Legfontosabb etiológiai tényezői a koraszülöttség és a gépi lélegeztetés, de az irodalomban számos más lehetséges faktort leírtak, mely befolyásolja, így a hyperglycaemiát és az inzulinkezelést is.
Kísérleteinkben eme kórképet modellezzük újszülött patkányokon; szövettani feldolgozást végzünk, illetve vizsgáljuk a PACAP retinoprotektív hatását. 

Társtémavezető: Dr. Sándor Balázs

Kísérleteink célja az endogén hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) fogfejlődésre gyakorolt hatásának tanulmányozása PACAP génhiányos és vad típusú egereken végzett morfometriai, strukturális, immunhisztokémiai valamint törési ellenállási vizsgálatok segítségével. Kutatásaink során 7 napos valamint 1 éves (felnőtt) egerek fogain végzünk vizsgálatokat. Célul tűztük ki továbbá a PACAP szerepének vizsgálatát a fogbél különböző patológiás állapotaiban (pulpitis, gangréna) humán pulpa minták segítségével, PACAP38-szerű immunreaktivitás (PACAP38-LI) mérésével.

Társtémavezető: Prof. Dr. Reglődi Dóra

Munkacsoportunk több éve foglalkozik különböző klinikai minták PACAP szintjének meghatározásával radioummunoassay módszer segítségével. Kutatásaink során ki szeretnénk bővíteni azon humán vizsgálatokat, amelyek a PACAP-ot, mint biomarkert vizsgálják különböző neurológiai kórképekben (Parkinson-kór, sclerosis multiplex, chronicus fájdalom szindróma), neurotrauma, különböző malignus elváltozásokban, gyulladásos folyamatok, szív- és érrendszeri betegségek kapcsán. Vizsgálatainkat különböző Klinikákkal végezzük kollaborációban, így a hallgatónak lehetősége van az alapkutatáson kívül klinikai munkával is megismerkedni.  

Társtémavezető: Prof. Dr. Reglődi Dóra

A terhesség alatti noxák súlyos következményekkel járhatnak a magzat korai illetve késői fejlődésére. Jelentős károsító hatás lehete a terhesség alatt az anya kábítószer használata.  Jelen TDK munka során a THC és más szerek korai fejlődésre gyakorolt hatásait szeretnénk részletesebben feltérképezni.

A visszafordíthatatlan vakságot okozó betegségek egyik leggyakoribb oka a zöldhályog. A glaukóma betegségcsoport számos altípust foglal magába, ezek közül mi elsősorban az elsődleges, nyitott zugú glaukómával foglalkozunk. Kísérleteink során rágcsálókban kialakított glaukómát, illetve a PACAP retinoprotektív hatását vizsgáljuk.

Társtémavezető: Dr. Csutak Adrienn

Számos szer, illetve hatás képes a retinát védeni a különböző károsodásokkal szemben. Ezek tanulmányozására állatmodelleket (patkány, egér) használunk, melyekben különböző károsító hatásoknak tesszük ki a szemet (iszkémia-reperfúzió, chronikus iszkémia), majd a károsodás mértékét megpróbáljuk csökkenteni a vizsgált szerrel. Elektrofiziológiai módszereket (elektroretinográfia, vizuális kiváltott válasz) használunk a károsodott funkció vizsgálatára, szövettani és biokémiai vizsgálatokkal kiegészítve.
A hallgató munkánkhoz csatlakozva megtanulhatja a kísérleti állatok altatását, kezelését, elsajátíthat különdöző  állatműtéteket, elektrofiziológiai méréseket végezhet, részt vehet az adatok feldolgozásában és kiértékelésében, az eredményeit tudományos diákfórumokon bemutathatja.
 

Társtémavezető: Dr. Ujvári Balázs

A COVID-19 pandémia új távlatokat nyitott az oktatásban, beleértve az anatómia és szövettan tantárgyak online oktatását is. A TDK téma fő célja a boncteremi oktatásban használt, oktatóink és hallgatóink által preparált, formalin fixált készítmények és tetemek virtuális modellekké történő alakítása. A munka során a több kameraállásból fényképezett készítményeket 3D rendeléssel hozzuk létre, melyeket virtuális bonctermekben vizsgálhatnak a diákok. Célunk az így elkészített modellek annotálása, esetleges virtuális „boncolása”, ezzel megkönnyítve az anatómia és szövettan tanulását és a háromdimenziós látásmód fejlesztését.

Témavezető: dr. Füredi Nóra, egyetemi tanársegéd

Társtémavezető: dr. Ujvári Balázs, egyetemi tanársegéd